© 2015 Kovács Gyula Telki

Telkicikk

Amikor egy nyíregyházi karnagyképző alkalmával két tehetséges karnagy, a kassai Ferencei Andrea és a budapesti Szíjártó Tímea egy szobára került, még nem is sejthették, mi minden várja őket és kibontakozó barátságukat.

Amikor 2008-ban Kassán megalakult egy új magyar kórus, a Voces, még nem is sejthették, hogy egy telki női karnak köszönhetően a biodiverzitás szakkifejezés is beépül a repertoárjukba.

Amikor Attila valóra váltotta egyik szó szerint legnagyobb (méretű) álmát és vásárolt egy nagybőgőt, még nem is sejthette, hogy a hangszer kóruskísérő minőségében is emlékezetes pillanatokat szerez.

De haladjunk akkor szépen sorjában.  Az első mondatban említett találkozás lépésről-lépésre egy kórusbarátsággá erősödött, amelynek első akkordja Kassán csendült fel, amikor a Voces Énekegyüttes 2014 decemberében egy adventi koncertre hívta meg a Telki Női Kart. A jó hangulatú, magas színvonalú hangversenyt egy közös vacsora követte, miután a telkiek azzal búcsúztak, hogy legközelebb náluk találkozik majd a két csapat.

Némi levélváltás és szervezést követően a kassai Voces nagy várakozással szállt fel a kisbuszra, amely Telki felé vette az irányt március 6-án.

A célban a mindig jókedvű, mosolygós Emese várt minket és bár hihetetlenül hangzott, tényleg egy négy csillagos, pompás szállodában kaptunk szállást a helyi önkormányzat nagyvonalú támogatásának köszönhetően.

Másnap reggel Nóra és Budajenő képviseletében Csilla férje, István segítségével megismerkedhettünk Telki és Budajenő néhány érdekes helyszínével. Rögtön be is tértünk a helyi római katolikus templomba, ahol Gábor atya meleg szívvel fogadott minket és kedves kérésének eleget téve „rá is zendítettünk” egy Ave Verumra. A templomban éppen a szokásos szombat délelőtti gyermekfoglalkozás zajlott és igazán jólesett látni a fiatal szülők és gyermekeik arcán, hogy énekünkkel meglepetést és örömet tudtunk szerezni. A városnézés következő állomása első hallásra kissé bizarrnak tűnt – bejárást kaptunk a telki szennyvíztisztítóba. Szagban is maradandó élmény volt, de azért nem „orrolunk meg” a telkiekre! Egyébként pedig valóban egyedülálló az itt bemutatott, abszolút környezetbarát eljárás…köszi, bacik!

Ezután István vette át a szót és a vezetésével a régi temetőn át felsétáltunk a budajenői román kori templomhoz, amelyet a közelmúltban korszerűen felújítottak, megőrizve stílusjegyeit. A csodás, rügyfakasztó napsütésben jólesett a séta, de sietnünk kellett – a telki iskolában már vártak ránk A Telki Nők! Bizonyára napok óta mást se csináltak, csak sütöttek-főztek, hiszen több asztal is roskadozott a fogadásunkra készített finomságok alatt. Első azonban a munka! Timi megkezdte a közös beéneklést, amiben gyanútlanul vettünk részt, nem sejtve, hogy kisvártatva kint felejtett bordával, szánkban lufival, árva kismacskaként, nyafogva kell színt vallanunk.. Egyre közeledett a koncertünk időpontja és ennek megfelelően izgalmunk is növekedett. Tartottunk egy főpróbát is, kipróbáltuk az aula akusztikai viszonyait.

A késő délutáni hangversenyt a két kórus közösen nyitotta meg, elénekeltük a Néked zeng c. kórus-örökzöldet. Ezután következett a házigazdáink műsora. Jó volt felismerni a Kassán már hallott darabokat és még jobb volt hallani újakat is tőlük. Gyönyörű szövegmondás, egynemű hangzás, pontos, tiszta dallamvezetés – tudnak ezek a lányok! A mi Vocesünk a koncert második részében lépett a szép számban összegyűlt közönség elé, hogy énekével köszönje meg a szíves vendéglátást. Igyekeztünk régit és újat is mutatni, beleadni szívünket-lelkünket. Csak remélni tudjuk, hogy a Wonderful World közben – amikor a hallgatóságot is bevontuk az éneklésbe – a meghatott tekinteteket a szép ének váltotta ki és nem más! Óriási tapsot kaptunk, amit soha nem lehet megunni, benne volt a hála és a biztatás, hogy érdemes tovább csinálnunk, érdemes kórusban énekelni!

Vasárnap délelőtt még betértünk Gábor atya miséjére és szíves engedelmével énekeltünk is a szertartás alatt, énekkel érkeztünk és énekkel búcsúztunk, sőt, a buszban hazafelé szintén sokat énekeltünk – de ez a repertoár már nem volt feltétlenül reneszánsz… Az élmények még most is kavarognak, nagyon jól éreztük magunkat, ez a kirándulás igazán jót tett a Voces csapatszellemének.

Köszönjük lányok, köszönjük Telki!