© 2010 BARTKO Zoltán

A Reneszánsztól a Blues-ig és vissza

2009. szeptember 26-án és 27-én a kassai Löffler Béla Múzeum épületében tartottuk meg bemutatkozó hangversenyünket, melyben megmutattuk vendégeinknek, min dolgoztunk tevékenységünk első évadjában.

A huszonhárom dalból álló repertoárban régi reneszánsz szerzők dalai és modern művek egyaránt megjelentek, mintegy ahol mintegy 500 év volt a legrégebbi és legújabb dal születése között, és egy fél világ is, hiszen a legkeletibb dal orosz, míg a legnyugatibb egy mexikói zsoltár.

A koncert műsora

A hangverseny műsora a következő volt:

  1. BERKESI Sándor: Tégy, Uram engem áldássá
  2. Eva TOLLER: What shall we do with the drunken sailor?
  3. Christopher TYE: Laudate nomen Domini
  4. Pierre CERTON: La, la, la – je ne l’ose dire
  5. Juan del ENCINA: Cucu, cucu!
  6. Hans Leo HASSLER: Tanzen und springen
  7. Georg FORSTER: Vitrum nostrum
  8. Filippo AZZAIOLO: Giá cantai allegramente
  9. Thomas MORLEY: Sing we and chant it
  10. Orazio VECCHI: So ben mi ch’a bon tempo
  11. Peter CÓN: Maria
  12. BARTKO Zoltán: Megszokás
  13. Ismeretlen szerző: Rodrigo Martinez
  14. BÁRDOS Lajos: Tábortűznél
  15. John EARWAKER: Scarborough fair
  16. Orosz népdal: Tizenkét rabló
  17. Jester HAIRSTON: I can tell the world
  18. Valamo-i orosz szerzetes ének: Chvalitye Imja Goszpodnye
  19. BÁRDOS Lajos: Az Úristent magasztalom
  20. Zdeněk LUKÁŠ: Pater Noster
  21. Juan Gutierrez de PADILLA: Exsultate iusti
  22. Tomás Luis de VICTORIA: O, magnum mysterium
  23. Claudio MONTEVERDI: Beatus Vir

Sajtóvisszhang

A Kassai Figyelő c. havilapban megjelent egy írás a koncertről, L. GAZDAG József tollából. A cikk megtalálható a Kassai Figyelő 2009/11. számában a 14. oldalon.

Kassai Figyelő: Sikeres Bemutatkozás

Írta: L. GAZDAG József

Tizenegy jó hangú fiatal a kassai Voces énekegyüttes színeiben ez év szeptember végén képletesen szólva hajóra szállt és az általuk kiválasztott melódiák hullámain úgy járták be a világot, hogy magukkal vitték a Löffler Béla Múzeumba meghívott szép számú vendégsereget is. A reneszánsztól a bluesig és vissza című bemutatkozó fellépésük műsorfüzetében így harangozták be a két részes hajókirándulásukat: „Pazar folyami hajótúra az egyszólamú fohászpataktól indulva a reneszánsz dombokon át a nagy kék blues erdőig, majd a világ válogatott templomai érintésével a polifon vízesés megtekintése után vissza az erkölcs és lélek erdejébe…“

A Voces (latin kifejezés magyarul hangok) tehát bemutatkozott. Mindenekelőtt írásban – egy ötletesen elkészített és sok-sok háttérinformációt is tartalmazó műsorfüzettel, amelyben egyebek mellett ez állt: A terv a levegőben lógott: legyen egy kis énekegyüttes (maximum 12 fő), ahol öröm létezni (mert jó a társaság), ahol lehet gyönyörű dolgokat énekelni (amilyeneket más nem énekel a környéken), énekeljünk sok szólamban (és főleg jól), legyen az együttesnek egy mindenre elszánt „világi vezetője“, aki pénzt, időt, energiát nem sajnál az együttes létrehozására és életben tartására, vezesse egy tanult zenész, és ez az egész legyen egy csapat, nem csak egy kupac egyén…

2008 márciusában Bartko Zoltán önjelölt kórusmenedzsernek és együttesalapítónak sikerült rábeszélni Ferencei Andreát, legyen az akkor még csak tervben együttes zenei vezetője, majd ezután fokozatosan jöttek a kettejük által kiszemelt tagok, meghívásos alapon. Az Úr segedelmével 2008 szeptemberében kettejük vezetésével a Voces életre kelt. A próbák során egy év alatt az együttes átrágta magát egy koncertnyi muzsikán, nagyokat nevetett, evett, ivott, rengeteget tanult – nemcsak a műveket magukat, háttér-információkat, stb., hanem önbecsülést, bátorságot és kitartást is. Plusz, amikor megjelentek az első irigyeink, nagyon gyorsan rájöttünk, hogy tényleg jó irányba haladunk…

Énekművészet tekintetében is kitűnőre sikeredett a kis „csapat“ premierje. Mindjárt az első szólamok során kiderült, hogy előadóik nem kezdők, hanem kiforrott hangú és magabiztos fellépésű dalnokok – mint ahogy arra is azonnal rájött a nézőtéren ülők többsége, hogy egyik, vagy másik énekes számára már ismerős valamilyen énekkarból, valamilyen hangversenyről. Természetesen, ez utóbbi tény csak megerősíti azt, hogy az együttesből jó néhányan ezen a téren nem kis tapasztalattal rendelkeznek.

Tégy, Uram, engem áldássá… indította műsorát a kis csapat a Füle Lajos verséből és Berkesi Sándor dallamából összeállt szép fohásszal, s a hallgatóság a végén úgy összegezhetett, hogy tulajdonképpen ez a mű adta az est vezérfonalát. … – Bárhová küldesz, ajkamról / Zengjen a víg ének, / Tégy, Uram, engem áldássá, / Oly sok a bús élet! – folytatódott a nyitószám, s folytatódott ilyen meghitt szellemben a dalos „hajóturné“, lehetett az együttes angol tengerészek között, francia piaci pletykások táborában, megtérő orosz maffiózó „bőrében“, mexikói Úrimádók templomában, vagy például Bartko Zoltán csapattag zeneműhelyében.

Mit mondhatna a Voces énekegyüttesről bemutatkozása kapcsán a hallgató? Nos, talán Tompa Mihályt idézhetné: „Fiaim, csak énekeljetek!“ Énekeljetek, mert van értelme. Jó hallgatni, jó meghallgatni, amit előadtok.

Hozzászólás beküldése

Lépjen be, ha hozzászólást akar írni.